Interjú Kosaras Renáta festőművésszel - Creativemagazin.hu


Kosaras Renáta Festőművész

Az üres vászon úgy néz rám, mint valami idióta, de én tudom, hogy valójában fél az igazi festőtől, akiben van bátorság és nem ismeri a "nem lehet"-et. Az élet is kedvünket szegő reménytelenséggel néz ránk, mint valami üres lap, amelyre nincs semmi felírva. Sőt, itt talán még inkább ez a helyzet, mint az üres vásznon. De akiben van hit és erő, nem ijed meg az ürességtől, hanem bátran belekezd a munkába; és a végén az üres vászon megtelik az élet gazdagságával.


INTERJÚ KOSARAS RENÁTA FESTŐMŰVÉSSZEL
AZ ÜRES VÁSZON MEGTELIK AZ ÉLET GAZDAGSÁGÁVAL


Mit kell tudnunk rólad?
Az első vásznat mikor megtöltöttem a körülöttem lévő élet színes gazdagságával, már jó néhány éve volt Sárospatakon a Népfőiskolán. Azóta túl vagyok jó néhány kisebb - nagyobb kiállításon. Megmutatkoztam Hollandiában, Svédországban és Magyarország számos galériájában, Budapesten és vidéken.

Minden munkámhoz próbálok egy pluszt hozzá adni, hogy ne csak én lássam, hanem láttassam is a hangokat és színeket. Jelenlegi kiállításomnak is ez a címe: hangok … és színek…, melyre Koós Réka színmûvésznővel közösen festettünk, az ő illetve más magyar előadók dalaira. (2006.09.09. - 10.06. Szentendre ArtUnio Galéria - hangok… és színek… - A Szerk.)


Tudnál mesélni nekünk arról, hogy milyen módon és miket festesz?
A látomás festészete jelenik meg előttünk a képeken. A látomás, mely - úgy hisszük - alapvetően egy kategória ebben a képi világban, ahol én, mint az alkotó képzeletemben a dolgok, nem köznapi látványként, hanem az általános érvényre emelkedő látomás szintjén jelennek meg. A látomás festészete, a valóságtól erősen elrugaszkodó költőiség megragadása kívánkozik ki a képeimből.

Rendkívül erős és intenzív képzelet erőre van szükség ahhoz, hogy azt lássuk, amit láttatni kívánok velük. A képek színvilága telített és sûrû, jellegzetessége a feszültség, egyszerre a burjánzással, szinte ki akarnak törni a színek, és életre kelni itt körülöttünk, ők is itt vannak, tudatják velünk, ők a környezetünk. Érezhető a fizikai és lelki világ energiája, mely megakadályozhatatlanul tör fel, szabad és önmagáért való. Az ember egy nagy folyamat része, mely folyamatban vannak rendkívül fontos támpontok. De ezekhez a támpontokhoz nem szükséges kötődni, előbb el kell szakadnunk, hogy érezhessük a kötődést.

Megtanultuk elnyomni az érzéseinket, és teljesen elvesztettük a kapcsolatot is velük. Ahogy az egyensúlyt megpróbáljuk visszaállítani, megtanuljuk, hogy nem az érzéseink vagyunk, és hogy ezek normális dolgok, s hogy egy sokszínû palettát adnak a kezünkbe, amivel megfesthetjük életünk képeit. Minden egyes érzés, ahogy előjön, megtekintjük, megtapasztaljuk, majd elengedjük, mert el kell engednünk, hogy új érzések lépjenek a helyébe. A tisztító procedúra érzelmeink rabszolgájaként kezdődik, és úgy fejeződik be, hogy ezek uraivá válunk. Hiszen olyan szövetből vagyunk, mint álmaink, a hihetetlen néha valósggá válik.

Mészáros Ágnes