Creative Magazin - Interjú Kosaras Renáta festőművésszel


Kosaras Renáta Festőművész

Az üres vászon úgy néz rám, mint valami idióta, de én tudom, hogy valójában fél az igazi festőtől, akiben van bátorság és nem ismeri a "nem lehet"-et. Az élet is kedvünket szegő reménytelenséggel néz ránk, mint valami üres lap, amelyre nincs semmi felírva. Sőt, itt talán még inkább ez a helyzet, mint az üres vásznon. De akiben van hit és erő, nem ijed meg az ürességtől, hanem bátran belekezd a munkába; és a végén az üres vászon megtelik az élet gazdagságával.

INTERJÚ KOSARAS RENÁTA FESTŐMŰVÉSSZEL
AZ ÜRES VÁSZON MEGTELIK AZ ÉLET GAZDAGSÁGÁVAL


Mit kell tudnunk rólad?
Az első vásznat mikor megtöltöttem a körülöttem lévő élet színes gazdagságával, már jó néhány éve volt Sárospatakon a Népfőiskolán. Azóta túl vagyok jó néhány kisebb - nagyobb kiállításon. Megmutatkoztam Hollandiában, Svédországban és Magyarország számos galériájában, Budapesten és vidéken.

Minden munkámhoz próbálok egy pluszt hozzá adni, hogy ne csak én lássam, hanem láttassam is a hangokat és színeket. Jelenlegi kiállításomnak is ez a címe: hangok … és színek…, melyre Koós Réka színmûvésznővel közösen festettünk, az ő illetve más magyar előadók dalaira. (2006.09.09. - 10.06. Szentendre ArtUnio Galéria - hangok… és színek… - A Szerk.)

Tudnál mesélni nekünk arról, hogy milyen módon és miket festesz?
A látomás festészete jelenik meg előttünk a képeken. A látomás, mely - úgy hisszük - alapvetően egy kategória ebben a képi világban, ahol én, mint az alkotó képzeletemben a dolgok, nem köznapi látványként, hanem az általános érvényre emelkedő látomás szintjén jelennek meg. A látomás festészete, a valóságtól erősen elrugaszkodó költőiség megragadása kívánkozik ki a képeimből.

Rendkívül erős és intenzív képzelet erőre van szükség ahhoz, hogy azt lássuk, amit láttatni kívánok velük. A képek színvilága telített és sûrû, jellegzetessége a feszültség, egyszerre a burjánzással, szinte ki akarnak törni a színek, és életre kelni itt körülöttünk, ők is itt vannak, tudatják velünk, ők a környezetünk. Érezhető a fizikai és lelki világ energiája, mely megakadályozhatatlanul tör fel, szabad és önmagáért való. Az ember egy nagy folyamat része, mely folyamatban vannak rendkívül fontos támpontok. De ezekhez a támpontokhoz nem szükséges kötődni, előbb el kell szakadnunk, hogy érezhessük a kötődést.

Megtanultuk elnyomni az érzéseinket, és teljesen elvesztettük a kapcsolatot is velük. Ahogy az egyensúlyt megpróbáljuk visszaállítani, megtanuljuk, hogy nem az érzéseink vagyunk, és hogy ezek normális dolgok, s hogy egy sokszínû palettát adnak a kezünkbe, amivel megfesthetjük életünk képeit. Minden egyes érzés, ahogy előjön, megtekintjük, megtapasztaljuk, majd elengedjük, mert el kell engednünk, hogy új érzések lépjenek a helyébe. A tisztító procedúra érzelmeink rabszolgájaként kezdődik, és úgy fejeződik be, hogy ezek uraivá válunk. Hiszen olyan szövetből vagyunk, mint álmaink, a hihetetlen néha valósggá válik.

Mészáros Ágnes

Creative Magazin - Interjú Kosaras Renáta festőművésszel

Creative Magazin - Interjú Kosaras Renáta festőművésszel